A genderelmélet margójára, mikor az elmélet tanítását eltávolították a felsőoktatásból ( azért ez egy roppant kényes téma, és csak egy másik oldalról nézegettem a történelmi cselekedetek mozgatórugóit, ma is aktuális, csak ugyanaz hátulról)
Hangsúlyoznom kell, hogy a következő mondandómat nem alapoztam meg kellőképpen tudományosan, csak körülnéztem, ebből fakadóan nem is tudományos elemzés. Nyilvánvalóan támadható lesz emiatt, de a feltevést akkor is érdekesnek találtam.
Íme az ember. Az ember aki csak akkor talál valamit értékesnek, ha hasznos. Jó most tekintsünk el az egyéni elhajlásoktól, amiben minden élvezhető, ami gyönyört okoz.
Ott tartottunk, hogy hasznos. Mitől hasznos, attól, hogy gyarapodik. A növény nő, az autóink és egyéb használati tárgyaink száma nö, az állaltok sokasodnak, meg az ember is. Minden növekedésnek a haszonszerzés a célja, és a még nagyobb haszonszerzés a végtelenségig, mert nincs vége, mindig van több a soknál amire feltétlenül szükségünk van. Ha a növény nem gyarapszik, nem szaporodik, nem hoz termést, kivágjuk, beszerzünk egy másikat, ami beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az állatok sem járnak jobban, az asztalunkon végzik, vagy az ipari feldolgozóban. Még az autóink sem húzhatják ki magukat, még akkor sem, ha évekig is kibírják melletünk a státusz szimbólum mivoltuk miatt.
És az emberrel mi van?
Az ember az embert sem kíméli. Addig számít csak amig hasznot hajt. Csak és kizálógat addig érdemes belefektetni, amíg gyarapítja a bankszámlát. Na nem a sajátját, azét, aki kiválasztódott erre. Most nem mennék bele ebbe a kiválasztási procedúrába, mert valójában elképzelni sem tudom, hogy hogyan született meg és hívódott életre ez a fogalom, de megtörtént, és azóta vannak akik gyarapodnak, és vannak akik gyarapítanak. Gyarapítanak, vagyis mi, a többség. Szóval az az ember hasznos, aki gyarapít. Szájbarágósan, a munkájával, létszámbővítésével.
És itt jön a csavar. Mi van akkor, ha nem teljesíti az első számu feladatát, a szaporodást. Mondjuk azért, mert már megagyasodott, és nem akarja éhenhalasztani utódait, vagy nem érez magában annyi tehetséget, hogy gyermeknevelést folytasson, vagy mert semmit nem érez ezzel kapcsolatban, vagy kis porszem került a gépezetébe.
Álljunk meg itt egy pillanatra. Porszem. Mit érthetek ezalatt. Ez egy olyan része a gondolatmenetemnek, amihez fogok csatolni címet a tudományos kutatásról, hogy ne gondoljuk egyetlen percre sem, hogy légből kapott az elmélet. A kutatásban meglehetősen közérthetően, és megalapozottan szó esik, miként lehet a porszemből vihar, pusztán azért, mert az eredmény miatt ezek az emberek nem felelnek meg annak a társadalmi elvárásnak, ami része a haszonszerzésnek, jelen esetben az ember létszámbővítési projektjének.
(Hraskó Gábor: Még a biológia szerint sem olyan szimpla a világ, hogy valaki férfi vagy nő és kész- http://magyarnarancs.hu/hamis_dilemma/meg-a-biologia-szerint-sem-olyan-szimpla-a-vilag-hogy-valaki-ferfi-vagy-no-es-kesz-113043)
Nem kívánok vallási vitát nyitni azzal a gondolatmenetemmel, hogy az első uralkodók a vallási vezetők voltak. Nélkülük ma sem történhet semmi a világban, és a vagyonukat tekintve élen járnak a listában, mint a legtöbb hasznot bezsebelők. Ezek tények, túlmenően azon, hogy milyen köpenybe bújtatják tevékenységüket, és hogy ez nem a véletlen, az ember leggyengébb pontja, hogy a világban létszámtól függetlenül is meglehetősen magányos, reményvesztett, és nehezen feldolgozható történéseket kell megéljen, mint a halál.
Az egyházak azért kerültek az asztalra, mert mindaz amit ma társadalmi elvárásnak tekintünk, az ő stratégiájuk létrehozása közben született. Ahhoz, hogy az embertömegek fejét igába lehessen hajtani, komoly elméletekre volt szükség, és ennek az alapjait a vallási vezetők fektették le. Nem a biblia az első útmutató ehhez. Inkább könyebbséget jelentett az eszmék végrehajtásában, hogy az emberek többsége az általunk ismert történelmi időszak nagy részében analfabéta volt, így a vallási gyülekezetek prédikációi adták a viselkedési kultúra alapjait. Minden vallásé, minden korban. A bibliának igazából akkor lett szerepe, amikor a keresztény egyházak megerősödtek, és főleg Európában irányító egyházzá vált.
Ott tartottunk, hogy a társadalmi elvárásokat az emberek viselkedésében, tevékenységében a vallási vezetők határozták meg először, de mivel azóta sem váltak el az egyházak, és az uralkodócsaládok, társadalmi vezetők egymástól, társadalmi formaváltozásoktól függetlenül együttműködnek, így ezek az elvárások átmentek úgy a köztudatba, mint társadalmilag meghatározott erkölcsi és etikai előírások.
Mindeközben az egyetlen igazi cél, a haszon maradt.
Nem esik szó a már tudományosan is igazolt emberi gének sokféleségéről, hogy abban az előírásban, ami arról szól, hogy van a nő, a férfi, és a gyermek, mint család, hogy ez az ember és más élőlények esetében sem ilyen tiszta, egyértelmű szétválasztásként jelenik meg a valóságban. Azért, mert ez nem felel meg az eddigi elméletnek, a haszonért történő gyarapításnak. (csak alsó hangon említem meg, mennyit foglalkozunk azzal, hogy a Föld túlnépesedett, és hogy ez milyen sok problémát vet fel.) De itt a hasznos állomány gyarapításáról van szó, akik majd érdemben tudnak dolgozni, fogyasztani, adót fizetni.
És itt eljutottunk ahhoz a részhez, amikor, de jó lenne, ha az ember nem ilyen lenne. Mert ezt a sokféleséget, amit az ember hordoz, egy intelligens társadalomban, már kisiskolás korban is tanítani kellene, hogy ez nem egy elitélendő, szörnyű állapot, és hogy ez semmi más, csak az ember a maga teljes valójában, és pont. Ha nem lenne ez a sok uszítás, félelemkeltés, az embereknél egymás között, ha bizonyos fogalmak beleépülnének a köztudatba, nem kellene azoknak az embereknek akik ebben a „porszemes” világukban nőttek fel erőnek erejével, nem kimondottam szimpatikus módon lázadni, hanem ugyanúgy szürke eminenciásként a háttérben maradhatva tudnák az életüket élni. Hasznosként. És minden bizonnyal nem okozna problémát az sem, ha tudományos szakként tanítanák az egyetemeken, miként maradjunk emberek ebben a zűrzavaros világban.
2018-08-17
Pinke Éva