Amikor először találkoztam Seiner Krisztiánnal a Fészek Fotóstúdió vezetőjével, de nem kezdhetem így a bemutatást, mert amikor megismertem Krisztiánt nem találkoztunk még személyesen sokáig. Az egyik népszerű társasági oldalon a face-n láttam meg a munkáit. Extrém fotók, mély gondolatokkal, profi kivitelezéssel. Engem megérintettek a fotói, nem a szélsőséges megjelenésükkel, hanem összetett és jól szerkesztett formaiságukkal, a lázadás minden elemével mutatta meg mennyire gyenge, gonosz, érzéketlen, szerető, és érzékeny az ember. Hangot adtam minden esetben az elragadtatásomnak. Egy nagyon távoli barátság kezdete volt ez akkoriban. Sokkal később ismertem meg a Stúdiót amit vezetett. Eifert János tanítványának mondhattam magam, és Krisztián meghívta Jánost a klubba előadásokat tartani. Így jutottam el a személyes megismerésig. Amikor beléptem a klubba a meghirdetett work shopra, már több fotós üldögélt a félhomályban abban a szobában, ahol majd az előadás és fotózás fog történni. Krisztián az ajtóban fogadott, mint mindenkit, kedélyesen, mosolyogva, szia, mondta, jártál már nálunk igaz? Csak néztem, még sohasem voltam itt, és mégis, tényleg, mintha már jártam volna itt. A falakon Krisztián fotói, a fotóskellékek sorakoztak a szűk bejárati folyosón. Kezdtem magam jól érezni. Bent is meglepetés fogadott, többen emlékeztek rám, azt mondták ismernek, és csak halkan jegyeztem meg még sohasem jártam itt, de hogy ismernek az maradjon így. Ekkor kezdődött. Azóta számtalanszor fotóztam a stúdióban, mindig valami meglepetéssel készült Krisztián a fotósainak. Vagány, jófej, gyönyörű modellek, jópofa kellékek, és Luca a társ, frizurái és sminkjei tették tökéletessé minden fotózásunkat. Egy olyan élethelyzetben találkoztam ezzel a lehetőséggel, amikor nem igazán akartam semmit. Ma már el sem tudom képzelni az életemet ezen foglalatosság nélkül. Itt tanultam meg igazán fotózni. És nemcsak stúdióra, barátokra is leltem. Mert vannak dolgok az életben amik fontosak. Köszönöm.
a stúdió elérhetősége: