A Balassa Laci
Magamban csak a Balassa, de ezt így nem szereti, mondta, inkább csak Laci. Akkor találkoztam a nevével, amikor először kezdtem el komolyabban foglalkozni a digitális fotózással. Sajnos nem volt szerencsém akkor személyesen találkozni vele és tanulni egy kicsit tőle. Épp akkoriban úgy négy éve jött haza Magyarországra ingyenes work shopot tartani, meg is kellett ismételni, mert a jelentkezők nem fértek be az előadóterembe. Viszont minden előadását feltette az internetre, szabad hozzáféréssel. Olyan oldaláról közelítette meg a fotográfiát, ami szokatlanul tárta fel ezt a szakmát. Ő elsősorban nem a technikáról beszélt, azt számtalan iskola tanítja, azt mutatta meg, hogyan lásd, te mit gondolsz arról amit csinálsz. Elhatároztam, nekem ettől az embertől tanulnom kell, borzasztóan tetszett a szemlélete. A négy évvel ezelőtti előadásait sajnos lekéstem. Laci visszament Spanyolországba, ahol a családjával élt. Két év múlva jött csak vissza. A BWS Balassa Work Shop egyetemmé nőtte ki magát. Ez alatt a két év alatt fotósiskolába jártam, rengeteget gyakoroltam és nagyon vártam, hogy Laci újra előadásokat tartson Magyarországon. Lelkes rajongója lettem a Facén, de work shopjairól megint rendre lemaradtam a már sokat betegeskedő fotográfus akitől tanulni akartam, egyre kevesebb alkalmat kínált tanítványainak. Sajnos Spanyolországba nem tudtam kimenni a Sabotage-ra. Amióta hazajött hosszabb időre megváltozott benne valami. Persze lehet, hogy csak én érzékeltem ezt valamiért. Nagyon karizmatikusan publikált, erőteljes véleményével nem tudtam mindig egyetérteni. Azt nem mondom, hogy sokat beszélgettünk, de beszélgettünk. Én mondtam a nagy okosságaimat, ő meg elolvasta kommentár nélkül. Végül vettem tőle egy fotót, olyan borongósat, tengerpartosat amin még ott szaladgált a kutyája. Betegnek kellett lennie, hogy találkozzunk személyesen. Jobb lett volna, ha az utcákat járom vele és hallgatom, miért érzi úgy, hogy neki tennie kell valamit az elesettekért. Odamondogatna, én meg lesném mit, hogyan csinál. Persze nem hagynám magam, csak visszamondogatnék. És most itt tartunk várom, hogy jobban legyen, és végre valahára részt vehessek a work shopjain.
2019.07.25.
Amikor először találkoztam Lacival, kórházban feküdt. Beléptem az intenzív kórtermébe, keresgéltem őt, elég gyorsan rátaláltam. Kikerekedett szeme kérdőn nézett rám, hát te meg ki vagy. Mosolyogva közelebb léptem, nem ismersz engem még személyesen, Pinke Éva vagyok. Megüzented a facén, gyertek be gyerekek hozzám. Egy nagyon mélyről jött segélykiáltás volt ez. Hát mentem. Mentem volna fotózni is, de valahogy mindig elmaradt. Saját sebeimet nyalogattam, nehezen nyitottam ajtót magamnak. Pedig kellett volna, megint lemaradtam, az események mindig előttem járnak valahogy. Már tavaly is a fejembe volt amikor a Péterffyben voltál, hogy ha jobban leszel megyek veled fotózni. Terveid voltak, látni akartad a kislányodat is. Azután észrevétlenül eltelt egy év. Volt benne egy spanyolországi Sabogate, egy kalocsai hétvége, néhány séta Budapesten és már szervezted az őszi Sabogate-t Spanyolországba. Mindez már a tegnap történései. Én meg csak nézek magam elé, törölgetem a könnyeimet, mi a francnak kellett neked ilyen hamar elmenned.
Balassa László élt 42 évet.
„Spanyolországban élő magyar, szabadúszó fotóművész, civil, illetve alapítványi karitatív fotós projektek, workshopok részvevője és szervezője, e emellett amatőr zeneszerző. A Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Keystone Press Agency tagja, a National Geographic munkatársa. Témái szerteágazóak, portré- és tájképei komor, hideg hangulatúak. Képeinek saját karizmájuk van. Munkáiban a dekompozíció rendszeresen visszatérő elem. Nagy hatást gyakorolt rá Joel-Peter Witkin, Alessandro Bavari, Sally Mann, Andres Serrano. Nem dokumentálni vagy megörökíteni akar elsősorban, hanem önmagán keresztül mutatni meg a dolgokat. „A ki nem mondható érdekel, a szó, amire senki sem emlékszik, a táj, amit senki sem látott még, a pillantás, ami sosem történt meg” – mondta saját művészetéről egy 2012-es interjúban.”
Wikipédia
Most már mindig egyszerűen csak hiányozni fogsz, pedig nem is ismertelek igazán.