E8357107-7428-45B3-8BA1-73F5D9CBD42A

Írások

Mivé lesz

Mivé lesz az ember, ha egyszer megöregszik. Szánalmas kis figura lesz. Lábai meggörbülnek, karja elgyengül, mosolya megkopik. Haját nyomokban gereblyézi a fésű.

Alig vigasz, hogy már tudja mi a világ fordulása, ha kérdeznék, volna mit mondania. A szép öregkor csak egy frázis, az élvezi aki még nem öreg, üzleti fogás megannyi szer eladásához. Egy álomkép, melyben gyakorta ringatjuk magunkat, melyből a kórházi ágyon ébredünk fel viszolyogva, az elkövetkező történésektől.

Próbálom tartani magam, a fotókon még jól nézek ki, nem látszik mennyire megvisel a korlátozottság. És itt van még a félelem a nemtelenség eljövetelétől, ami megfoszt minden tartástól. Félelem a magánytól, csak ne ő legyen a következő.

A szép öregkor hamis képe kinek vigasz, az igazságot ismerjük, nem  takargatjuk, minek, úgyis látszik. Amikor azt hiszed még tiéd a fiatalság, már nem kérik a bérletet a buszon, és a váratlanul megszólaló hangtól összerezzensz- nem tetszik leülni. Dehogynem, alig állsz a lábadon, ekkor már tudod, mindent tudsz. Harcolsz, harcolsz, hogy könnyebb legyen, harcolsz az értelmedért, azért az egy csepp időért ami még eljöhet neked, a legjobban akarod eltölteni. Mert jár neked, hiszel benne.

Reménykedsz, hogy ez veled nem fog megtörténni. Mindig reménykedsz, ez tart életben. A többi toldalék, csak egy igazság van. Csak egy.

Oszd meg ismerőseiddel!

Share on facebook
Share on google
Share on twitter
Share on pinterest