Gondoltam írok egy verset a vízióimról. De nincsenek vízióim. Ez az írás ugrott. Ami van az a csend. rendben, írok a csendről. Megállapítottam, hogy a csend az egyenlő a semmivel. Abban a pillanatban, ahogy beszűrődik egy kis zaj, vagy némi hangjegy táncol a falakon, megszűnik a csend csend lenni. Kitölti a valami. Egy zavar az űrben, a semmiben. Vagy egy gondolat, ami befészkeli magát az agyam legkisebb zugába, megpróbál elbújni, de nem tud olyan kicsi lenni, hogy ne keltsen pánikot a semmiben. Hess, kiabálom bele a nemlétező térbe. Hess, menj innen, nem akarom, hogy itt legyél. Már csak akarattalan bámulás van, nem látok semmit, nem érzek semmit, nincsenek gondolataim. Csak egy mentő. Visít, belemar a fülembe, végigszáguld a hallójáratomon át az agyamba. Próbálom megszüntetni az ingert, de nem tudom. Pedig a csend itt tombol a fejemben már hetek óta. Akkor is csend van amikor bámulom megszállottan a társasági oldalakat, kitalálva milyen kép lesz a legközelebb amit megosztok. Akkor is, amikor már unom, nem akarok semmit, se képeket, se társasági oldalt, se semmit, se mentőautót, se megberhelt motorkipufogó hangot, ami az őrületbe kerget. Csendet akarok. Csendet a csendben. Összeszedni a gondolataimat a semmiben, ahol gondolatok sincsenek, mert nem léteznek. El akarok menni innen. Mindig. Mindig menni akarok máshová, nem tudom miért, csak itt nem akarok lenni. Zavar a csend, zavar a semmi. Már nem tudom megtölteni, és azt sem tudom, meg akarom-e tölteni. Az éhes vagyok is magzavar folyton. Kizökkent. Ha behunyom a szemem kitágul az univerzum. Olyan nagy lesz a tér, hogy elveszek benne. A csend itt végtelen és akarattalan. Dehogy is. Nem is csend, és nem is akarattalan. Energiafoszlányok zavarják a semmit. Levegőt vesz, kifúj, levegőt vesz kifúj. Mi franc ez? Hagyjatok békén. Levegőt vesz kifúj, levegőt vesz kifúj. Menj innen! Fogd le, levegőt vesz kifúj, levegőt vesz kifúj. Most csend van. Nem, még mindig nincs, tele vagyok nemszeretem gondolatokkal. Itt surrognak a fejemben, egyre hangosabbak. Még egy hét, megint egy. Csak vége lesz. Gyerünk, indulni kell! Autógumik surrogása az aszfalton, anyád! kiabálja valaki, fékcsikorgás, csöng a telefon. A francba, a táskám legalján van. Nem baj, majd hív mégegyszer. Halló, jó napot kívánok, a közvéleménykutatótól vagyok, kíváncsi lennék.. Én is. Már megint hova került a telefonszámom. Ez a héten már a harmadik. Kikapcsolom, minek legyen.
Menü