A hét nap amely megrengette a világot, ja nem is
Lejegyezte: Pinke Éva
Első nap
Egyik nap eljöttünk a mamához akit én persze nem hívok mamának, a gazdim anyának hívja, a kis gazdim pedig Évának. A mama megállapította, hogy szeretek nála lenni és tényleg szeretem őt mert simogat, meg kedves, meg halkan beszél hozzám, sétál velem, enni ad nekem, mosolyog. Amikor a gazdim este nem jön értem akkor már tudom, hogy egy- két napig itt leszek nála. A mama azt mondta, hogy már nem tud annyit sétáltatni engem ezért a gazdimat megkérte, hogy szerezzen segítséget.
A segítséget Eszterkének hívják legalábbis a mama így hívja őt, aki szintén nagyon kedves és nagyon szeretem őt. Szeretek vele sétálni, labdázik velem és alig várom, hogy jöjjön. Persze a mama is sétál velem, bár nem labdázik velem mint régen, pedig azt is nagyon szerettem. Most amikor eljöttünk, akkor egy kicsit gyengélkedtem, a mama azt mondta, hogy lefogytam. Méghogy én, gyönyörű karcsú vagyok, olyan vagyok mint egy gazella. Viszont tényleg egy kicsit le vagyok csavarva, fáradt vagyok, vonszolom magam időnként. Ma tiltás ellenére a mama kora délután is levitt sétálni egy kicsit, de muszáj volt mert kakilnom kellett. Persze ez nem volt teljesen egyértelmű a mamának, de megértette.
Ma találkoztunk egy régi ismerőssel. Egy kicsit kisebb nálam, fehér alapon pöttyös és fekete a feje és nagyon cuki, ezt amúgy a mama mondta mert én nem látom, hogy milyen színű, valójában én csak azt látom, hogy ismerős illatok jönnek tőle. Először a mama nem akart odaengedni hozzá, mert nem tudta kicsoda, hiába nyüszögtem, de a kisbarátom gazdája azt mondta, hogy ismerjük egymást. Na jól megszagolgathattam őt.
Este megint sétáltunk, szeretem ezért a mamát. Kakiltam egy felszedhetőt is. Séta után mindig bemegyünk a kertbe, ami ott van a mama házánál. Sajnos nem veszi le rólam a pórázt, pedig úgy szaladgálnék össze-vissza, de mama azt mondta, hogy nem lehet, mert nincsen kerítés és megkergetném a cicákat, aztán sose kerülnék elő többet. A mama pedig ezt nem szeretné. Azt mondta, hogy a gazdim se. De mindig körbesétálunk a kertben és én mindent jól meg szagolgathatok. Igen füvezni is szoktam. Itt egy csomó olyan fű van amit én szeretek elrágcsálni.
Második nap
Ma is még eléggé lecsavarva éreztem magam, sokat pihentem és odabújtam a mamához mert hiányzik a gazdim. Rendesen megeszek mindent és tudom, hogy ezt a mama el is fogja mondani a gazdimnak.
Este nagyot sétáltunk. Igazán semmi nem történik velem. Ma arra mentünk sétálni amerre régen is szoktunk a mamával, és ott van az a kutyafuttató is ahol labdázni szoktunk és én nagyon jó kutya voltam, mert nem hisztiztem, hogy oda akarok menni, nem rángattam a mamát, pedig egy kicsit fájt a szívem, mert ide nagyon szerettem járni régen. Mindig tudtam, hogy ha erre megyünk akkor be fogunk menni oda labdázni, amit én nagyon, de nagyon szeretek. A gazdi máshova visz labdázni, mert ő szeret füvön labdázni velem, és ő nem fél, hogy elszaladok. A mama nem szokott olyan helyre vinni ahol nincs kerítés mert ő már nem tud utánam szaladni és nem tud engem megfogni ha mégis úgy döntök, hogy valami érdekel. Jó volt erre sétálni, nézegettem körül, nem látok-e ismerős kutyákat, mert hiszitek vagy sem, a kutyák is szokták keresni a barátokat az utcán.
Van egy barátom egy kisebb kutya akit nagyon kedvelek, és régen sokat sétáltunk együtt. A mama közben beszélget a kutya gazdájával, én meg vigyáztam a kutyára mert ő sokkal kisebb mint én. Igen, nem mindenkivel vagyunk jóban, de a gazdim figyel és a mama is figyel, hogy ne legyen semmi ütközés. Kicsit hiányoznak a gazdijaim. Jó volt megint este a kertben szagolgatni egy kicsit.
Harmadik nap
A mama azt mondta, hogy ma már jobban vagyok szép a szőröm, gyönyörű vagyok, aranyos vagyok, mindig ilyeneket mond. Korán ébredt én meg azt hittem, hogy mindjárt le is visz engem sétálni, de a mama mondta, hogy Eszterke jön értem. Én tudom ki az az Eszterke, úgyhogy fogtam magam és leültem és elkezdtem nagyon várni Eszterkét. Aztán egyszercsak meg is jött Eszterke, majd kiugrottam a bőrömből. Eszterke azt mondta a mamának, hogy tegnap kétszer is kakiltam, a mama mondta Eszterkének, hogy erről mindenképp szóljon, mert van valami fertőzésem és ezt kúráljuk. A mama azt mondta, hogy még tegnap elég lágy volt amit kakiltam, de azért fölszedhető állapotban volt, ennek főleg a mama örült.
Nem értem ezt a mamát mindig arról beszél, hogy milyet kakiltam. Miért érdekli őt ennyire. Na ma reggel már nem kakiltam. Tegnap kétszer is délelőtt. A mama azt mondta ebből is látszik, hogy már jól vagyok, nem csak azért mert gyönyörű vagyok és jókedvű, úgy látszik ez a kaka kérdés neki nagyon fontos.
Lakik itt a mamánál egy MACSKA. Halljátok, egy macska. Sajnos én nem látom a színeket úgyhogy nem tudom milyen színű de mama azt mondta, hogy vörös. Annyira, de annyira szeretném megszagolgatni és annyira de annyira jó lenne, hogyha barátok lehetnénk. De a macska nagyúr. Csak szórakozik velem, mindig úgy csinál, hogy közelebb jön, már egész közel, aztán nyávog egyet. El tudjátok képzelni mi az, hogy nyávog. Nem ugat mint a rendes kutyák, nem, nyávog, olyan mintha valami baja lenne. Ilyenkor mama megkérdezi tőle szeretnéd megnézni a kutyát? -erre nyávog egyet és megfordul. Akkor én elkezdek nyüszögni, mert felháborítónak tartom. Mama szemben állt velem, rám nézett és mondta, meg is mutatta, tudod ez a macska dinka, meg süsü ilyeneket mondott, nem lehet tudni, hogy mit csinál és nem akarja, hogy valami jóvátehetetlen történjen. Már nagyon jól gyarapszik a szókincsem, látjátok.
Ma nagyon kimerültem a futkosásban reggel, Eszterke nagyon megmozgatott. Most pihenni fogok, a mama azt mondta, hogy csak 1/2 6-kor este megyünk le, addig biztos kipihenem magam. Ma megmutattam a mamának, hogy mindent megettem az utolsó szemig. Mert erős akarok lenni, hogy sokat futkoshassak. A mama ad nekem valami tablettákat, de bevallom észre se szoktam venni, úgy megeszem mint a pinty, tulajdonképpen nem is tudtam róla, hogy adja nekem, csak mondja mindig, hogy na még ezt meg kell ennem.
A mama azt mondta, hogy írhatnánk sokkal érdekesebb dolgokat is a naplómba, persze még nem mondtam, hogy a naplómat ő írja, mert én még nem tanultam meg írni, de mama már jól tud diktálás után írni. Szóval a mama azt mondta, milyen jó lenne ha azt írhatnánk, hogy Lola ma a vidámparkban volt, vagyis ahogy én szoktam mondani, ma elmentünk a vidámparkba a mamával. Szerettem volna felülni az óriáskerékre, meg a körhintára, de a kapuban azt mondta az őr, hogy ide kutyáknak tilos a bemenet. Halljátok, nem engedtek be a vidámparkba. Erről mindenképpen írni fogunk a mamával a Nőegyletbe. Na jó, erről csak beszélgettünk de tervbe vettem, hogy egyszer tényleg elmegyek a vidámparkba. Remélem lesznek ott kutyák akikkel tudok barátkozni, mégse kelljen egyedül felülnöm az óriáskerékre. De ha nem lesznek ott kutyák, akkor majd a gazdimmal fogok felülni. A mamát megkértem írja fel a bakancslistámra, elmenni a vidámparkba legalább egyszer. Mert ő még azt is tudja, mi az a bakancslista.
Nem is meséltem még nektek, hogy a mama időnként Kormoskának hív. Ki az a Kormoska néztem rá. Akkor a mama elmagyarázta, hogy volt neki egy kutyája akit így hívtak. Ahogy mesélt rájöttem, hogy ez a kutya fiú kutya volt. És ugye én meg lány kutya vagyok, hogy lehet engem úgy hívni mint egy fiú kutyát. GENDER kérdést fogok belőle csinálni. A mama elmagyarázta, hogy a Kormoska pont úgy volt fiú kutya mint ahogy én lány kutya, akkor is kikérem magamnak. Persze azért a mamát még nagyon szeretem és időnként teljesen mindegy, hogy, hogy hív engem én akkor is odamegyek hozzá és odadugom az orromat a térdéhez, és hagyom, hogy a fejemet simogassa és becézgessen közben.
Ma nem tudtuk teljesíteni délután, hogy 31 C° alatt menjünk le sétálni. Ezt a gazdim írta elő. Nem is mentünk délután sehova. A mama azt mondta, hogy még este hétkor is 30 C° volt, nekem meg már bizony pisilnem és kakilnom kellett. A mama odafigyelt, hogy árnyékos helyen menjünk és ne a betonon menjek, hogy ne égjen meg a talpam. Nem is mentünk nagy kört, de az udvarra be kellett mennünk. A mama mindig ott kiakasztja a pórázomat az egyik padra, hogy ne kószáljak el, mert tudja, hogy sok szemtelen macska jár az udvaron. Mikor megláttam a macskát az udvaron azt hittem, hogy nem fog a póráz és majd felborítottam a padot amin a mama ült. A mama nem engedte meg, hogy a macska után szaladjak, odaparancsolt maga mellé. És ott volt a szomszéd fiú is akit nagyon kedvelek, olyan fiatal mint a gazdi, kicsit emlékeztet is rá, hagytam, hogy meggyömöszöljön. Na ma mégiscsak történt valami. Aztán felhozott a mama a lakásba, mert azt mondta, hogy most már ennem kell, meg különben is meleg van. Igen már nagyon éhes voltam.
Negyedik nap
A mama váratlanul csak felugrott az ágyból. Már régen ott feküdtem az ágya mellett és vártam, hogy felébredjen. Ilyen gyorsan még nem kelt ki az ágyból. Hűha, gondoltam a mama nagyon gyors. A mama elmagyarázta, hogy totálisan elaludt és 1/2 9 van és mindjárt jön Eszterke. Nem fordult még elő ilyen. Fölszerszámozott engem, leültetett maga mellé, megsimogatta az arcomat, képzeljétek el így nevezi az én kis pofácskámat. Meg azt is elmondta, hogy Eszterke mindjárt jön. A mama már kora reggel dicsérgetni kezdett engem, azt mondta, hogy milyen okos vagyok és fantasztikus, mert egyébként amikor rám teszi a hámot a mama, akkor mindig boldogan körbe szaladgálok a lakásban és már indulok az ajtó felé. De most ültem mellette és vártam a kapujelzőt. Napok óta tudom, hogy nem a mama visz le reggel, a kapucsengőt kell megvárni ahhoz, hogy én elmehessek sétálni. A mama azt mondta, hogy elájul mennyire okos vagyok és milyen klassz kutya vagyok. De jó így sétálni menni.
Megszólalt a kapucsengő már rohanok is. Eszterkének kicsit ugrabugrálok, de a mama mondta neki, hogy én nem úgy vagyok tanítva és legyen csak nyugodtan egy kicsit szigorú, szót fogok fogadni. A mamánál mindig megállok a lépcső tetején a lépcsőfordulóban, sose húzom le. Bevallom régen más volt a helyzet, régen nehezen bírtam magammal amikor sétálni mentünk. De a mama azt mondta hogy már okos kutya vagyok és szót tudok fogadni. Igen szót fogadok a mamának. Már nem szoktam rángatni őt. Ilyenkor mindig dicsérni szokott, dicsérni szokta a gazdit, hogy milyen okosan nevel engem és én nagyon büszke vagyok az én gazdimra.
Azt mondta mama, hogy már negyedik napja vagyok itt, ilyen sokat még sose voltam nála. Amikor lefekszünk aludni a mama mindig a helyemre zavar mert én annyira szeretek aludni az ágya mellett, de mama azt mondta, hogy nem szeretne rám lépni a sötétben amikor kimegy a vécére éjjel. Nem tudom mit mond és nem tudom hogy miért mondja ezeket és sose akarok a helyemre menni de aztán a mama nagyon szigorúan rám parancsol és oda kell menjek. Kicsit várok, aztán mindig visszamegyek, de a mama következetesen visszaküld a helyemre. Ma reggel megdicsért ezért is, szót fogadtam és a helyemen aludtam. Csak reggel motoszkáltam egy kicsit, de jól tettem mert már elmondtam, hogy a mama elaludt.
A mama azt mondta, hogy már negyedik napja rendesen eszem, egy morzsát sem hagyok a tányéron. Mindig megmutatom a mamának, hogy milyen ügyes vagyok.
Képzeljétek csak, ma a mama meglepetés partit szervezett nekem. Azt mondta, hogy délután nem lesz olyan meleg és sétálhatunk. Csak néztem rá amikor elkezdett készülődni, öltözködni, alig hittem a szememnek. Jójó igen egy kicsit ugrabugráltam is örömömben mert napok óta délután a nagy meleg miatt nem vitt le a mama engem sétálni. Azért egy kicsit meleg volt de annyira nem mint tegnap meg tegnapelőtt, ezért nem sétáltunk sokat. A mama mindig nevetni szokott amikor a lépcsőházban megyünk és én nem ülök le rögtön a lépcsőfordulónál, persze még nem ezen szokott nevetni, ilyenkor visszahív és én nagyon ügyesen a mellső lábamat már a következő lépcsőfokra teszem és csak úgy csúsztatom fel a fenekem a fordulónál. A mama azt mondta, hogy majd le fog engem így fényképezni, mert ez így nagyon vicces. Nem tudom mi benne a vicces de a mama mindig harsányan nevetni szokott.
Nagyon élveztem a délutáni sétát, imádok a mamával sétálni, ügyes vagyok és nem húzom a pórázt sem már. Mindig meg is dicsér engem a mama. Mikor hazaértünk, a mama elment valahova azt mondta, hogy mindjárt jön. Én meg nagyon rendes kutya voltam és nagyon boldog amikor megjött. A mama azt mondta reméli, hogy holnap is ilyen szép idő lesz. Én is nagyon remélem de ezt még nem tudja.
A lakásban a mamát mindig kísérgetni szoktam hogyha felkel az ágyból és elmegy valahova. A mama azt mondta, hogy ez biztos azért van mert vigyázok rá egy kicsit azt gondolom, hogy ha kimegy a szobából akkor el fog tűnni és ez nekem rossz. A mama azt mondta, hogy akkor leszek majd lélekben is rendben, hogyha már tudom, hogy úgy se megy sehova amikor kimegy a szobából. Na és, szeretem nézni ahogy mászkál a lakásban és hátha hoz nekem valamit. A mama azt mondta, hogy megtiltotta a gazdim, hogy bármiféle mást adjon nekem mint ami a reggeli meg a vacsora, így nem adhat nekem semmit. Pedig jól esne egy kis lepottyant ezmegaz, de hát mindegy.
Igazából nem izgat már, régebben egy kicsit fájlaltam, hogy hiába nézek a mamára nagy boci szemekkel nem kínál meg semmivel. Persze az elején még amikor idekerültem akkor kaptam tőle mindenféle gyümölcsöket, meg borsót, meg kukoricát, de a gazdim azt mondta hogy ilyet nem szabad nekem adni. A mama megkérdezte, hogy miért nem, a gazdi azt mondta hogy azért mert azt mondtam. A mama persze tudja, hogy ez fontos, a gazdi nagyon odafigyel arra, hogy mit eszem. Már nagyon jól vagyok, nem is fáradok el annyira és nem is kakilok olyan sokat. Hogy fogja ezt a mama kibírni, az elején állandóan a kakimmal foglalkozott.
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy azt ígérte, hogy elmegyünk a vidámparkba. A mama azt mondta, hogy felírta a bakancslistámra, ha a mama mondja akkor az biztos úgy is van.
Szeretném hogyha még egy pár dolgot fölírna a bakancslistámra, mert még annyi mindent nem csináltam. Sajnos a kis barátommal nem találkoztam még egyszer, de szoktam figyelni előbb- utóbb csak összejön.
Kérdeztem mamát, hogy nem gáz neki, hogy ilyen naplókat ír a nevemben de azt mondta, hogy -á dehogyis -rengeteg ideje van. Addig is gondolkozom azon, hogy hova mehetnénk még. A mama azt mondta, hogy a piacra ki kell mennie majd, igen a piacra szívesen elkísérném őt. A mama azt mondta, hogy sajnos a piacra nem mehetek vele, és nem is magyarázta meg, hogy miért, pedig szeretem hogyha megmagyaráz nekem mindent. Meg valami plázákról is beszélt, mondtam a mamának hogy plázázzunk egy kicsit. Mondta a mama, hogy gondolkodik a dolgon, lehet, hogy a pláza összejön nekünk.
A mama mesélte nekem, hogy amikor sétálunk egy csomó helyen itatótálak vannak kitéve a kutyáknak. A mama azt mondta, hogy ez nagyon klassz dolog. Mondtam a mamának, hogy én nem szeretek az utcán inni, még összeszedek valamit. Persze ha nagyon, nagyon, nagyon szomjas lennék, akkor biztos, hogy innék. A mama azt mondta, hogy vannak jó emberek és neki ez nagyon tetszik.
Ma reggel odamentem az ablakhoz kinéztem rajta és azt gondoltam, hogy nagyon hiányzik nekem a gazdi. Néztem az utcát hátha meglátom a gazdit, akkor a mama ezt észrevette és azt mondta, hogy már nemsokára jönnek haza a gazdijaim. Olyan kedvesen tudja ezt mondani, hogy olyankor mindig eljövök az ablaktól, ránézek és elhiszem neki amit mond.
A nyávogó még mindig itt van. Azt hittem ahogy én jöttem, akkor mama fogja és kiteszi a szűrét. A mama nem mondta, hogy ezt megteszi csak én gondoltam, ha már azt sem engedi meg, hogy megszagolgassam az orrát. Na ma stratégiát fogok váltani. Elhatároztam, hogy idegen nyelvet tanulok. Meg kell tanulnom ezt a nyávogást. Iszonyúan kíváncsi vagyok arra, hogy miket mond a mamának ez a nyávogó. Meg akarom neki mondani a saját nyelvén, hogy a mama az enyém. És nem nyitok erről vitát. Persze ha barátságosan kérné, kérincsélné, lehet, hogy engednék.
Szóval bementem a sarokba és szorgalmasan gyakorolom a nyávogást. Sajnos akcentusom van, képtelen vagyok úgy csinálni mint akinek valami baja van, mert a nyávogó úgy csinálja. A mama meg becsukja az ajtót ha bemegy a konyhába mert a nyávogó ott tanyázik, azért hogy nekem ne fájjon a szívem, hogy nem mehetek közelebb, a nyávogó meg mindig kijön az ajtóhoz forgatja a fenekét. A mama azt mondta még három napig itt leszek addigra meg kell tanulnom nyávogni. Hogy fog csodálkozni ez a macska amikor legközelebb jövök és csak oda nyávogok neki: helló.
Ötödik nap
Délután kettő van, a mama mondta ezt és hogy még egy sort sem írt erre a napra. A Mama azt mondta, hogy nagyon elfáradtam reggel ezt én is mondhatnám de mi fejben beszélgetünk egymással. Pedig elég korán mentem le reggel sétálni de valahogy mégis. A mama adott nekem enni, aztán elment valahova. A mama azt mondta, hogy vásárolni megy. Nagyon örültem neki amikor megjött, de sajnos semmi kis nasit nem hozott nekem, jó nem is kértem nagyon, de titokban mindig reménykedem.
A mama azt mondta, hogy szomorú vagyok, bizony nyüszögtem is egy kicsit, igen szomorú vagyok, már nagyon hiányzik a gazdim, oda is mentem a mamához, odabújtam és hagytam, hogy sokáig, sokáig simogasson, beszéljen hozzám, szeretem a hangját. Aztán visszafeküdtem, úgy csináltam mint aki ott sincs. Biztos a mama ezért gondolja, hogy szomorkodom.
Ma már eszembe se jutott a vidámpark, a körhinta talán, a plázába elmehetnénk shoppingolni egyet. A nyávogás után még egy idegen nyelvet keztem el tanulni, egy kicsit angolul de a mama nem tud angolul, úgyhogy ennek a nyelvnek az elsajátításához egy picit még várnom kell. De már tudom mi az a shoppingolás, az egyet jelent azzal, hogy csatangolunk a plazában én benézek minden boltba ahol azt mondják, hogy menjek ki mert kutyát nem szabad idehozni, a mama meg nevet és megyünk tovább a mamával körbe körbe.
Már a macskát se akarom látni. Pedig nyávog, hogy megnézzem őt, de már nem érdekel. A mama azt mondta, hogy ma délután nem megyünk le, mert megint nagyon meleg van, majd amikor délután szoktunk lemenni, egy kicsit korábban fogunk elindulni. Majd akkor fogok ugrálni amikor látom, hogy elkezd öltözködni. Megint odabújtam a mamához megsimogatott és aztán a mama kitalálta, hogy megkefélgeti a szőrömet. A mama azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy ez jó a kutyáknak. Nem rossz, de még nem tudtam eldönteni igazából, hogy tényleg jó-e nekem. Már kezdem megszokni Eszterkét, már nem ugrabugrálok annyira amikor megjön, a mama mondta neki, hogy én szótfogadok, nekem nyugodtan lehet parancsolni. Mondtam a mamának, hogy csak ne mondjál semmit Eszterkének, mert én szeretek ugrabugrálni. Most, hogy a mama szomorúnak lát, látom, hogy ő is szomorú, lehet, hogy tényleg szeret engem. Azt mondta mama, hogy majd kitalál valamit, hogy ne legyek olyan szomorú. Meg azt is mondta már reggel óta többször is, hogy nemsokára jönnek haza a gazdijaim. Mutatta az ujjait és számolta, megint meg kell tanulnom valamit, rá kellett jönnöm, hogy nem tudok számolni. De a mama mondta, hogy három nap. Teljesen jó, akármit is jelent ez.
Tegnap a kertben csak kicsit voltunk, az a fránya macska amelyik múltkor ott volt és felbosszantott nem is mert előjönni, és a mama kedvéért ittam is egy kis vizet a tálkából, amit felém nyújtott. Amikor megyünk felfele a lépcsőházban, mindig leragadok az első emeletnél, mert azt gondolom, hogy ott lakunk. El is indulok az ajtó felé, de a mama azt mondja, hogy sajnos még egy emeletet kell menjünk és nem bánná hogyha nem kéne, de így alakult. A mama nehezen jön fel a lépcsőn és ha tehetném meg is tolnám egy kicsit. De hogy érezze, hogy ott vagyok egészen szorosan lépkedek föl mellette. Mert ilyen egy jó csapat.
A mama megint elájult, hogy milyen ügyes és milyen okos vagyok, most már mindig így lesz? Azt történt ugyanis, hogy mentünk le a lépcsőházban és jött egy szomszéd és én leültem a lépcsőfordulónál, a mama mondta, hogy várjuk meg, hogy bemenjen a lakó a lakásba és én engedelmesen mint egy katona, vigyázva állva-ülve egy szót sem szólva megvártam amíg a szomszéd bemegy a lakásba. És amikor mama azt mondta, hogy gyere akkor mentem csak le a lépcsőn. Szerintem is ügyes voltam.
Jó volt sétálni megint a mamával, jó nagy kört tettünk, és én nagyon szófogadó voltam. Azt mondta, hogy nagyon büszke rám. Viszont kezdek éhesedni. Gyorsan megeszem amit ad nekem a mama és utána még keresgélem azt a pici kis szemeket, rizsszemeket amit szét szórtam és többször is odamegyek a tányérkához hátha még marad benne valami. A mama rámnézett és láthatóan sajnált engem hogy éhes vagyok még. A mama azt mondta, hogy beszél az érdekemben gazdival, mert nem adhat többet mint a porcióm.
Ahogy ült az ágyon, észrevette, hogy nézem őt, rámnézett és odahívott magához, én meg odabújtam a lábához és nagyon boldog voltam, hogy simogatott engem. Most már jöhetnének haza a gazdijaim, mert írtóra hiányoznak.
Az utcán nézegetem az autókat is, hátha valamelyikben benne ülnek és nem vettek engem észre.
Az éjjel sokat motoszkáltam és rágcsáltam a labdámat. A mama tök kiakadt, mert ennek olyan hangja van mintha valami szivattyú működne. Igaz nem tudom mi az a szivattyú, a mama mondta hogy az, és frászt kapott a hangjától, mindjárt megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Akkor észrevette a labdát mellettem és elnevette magát.
Szokásommá vált, hogy amikor a mama kinyitja a konyhaajtót én mindig ellenőrzöm, hogy ott van-e még a macska. És képzeljétek, még mindig ott van. Sőt, mindig odajön egész közel az ajtóhoz, mama ilyenkor megkérdezi tőle, tényleg meg akarod nézni a kutyát közelről, akkor erre nagyon furcsán nyávog, olyan mélyen, olyan keményen a mamára, hogy már éppen bemegyek, hogy rendbe tegyem ezt a macskát, amikor a mama becsukja az ajtót. Fogok szólni a mamának, hogy ne csukja be az ajtót, nem tűrhetem tovább ahogy ez a macska beszél a mamával!
Hatodik nap
Már hat napja vagyok a mamánál, ezt a mama mondta, mert még számolni nem tanultam meg, de már gyakorolom. A mama mondta, hogy ez a hatodik nap valahogy semmilyen. Lehet, hogy semmilyen de én nagyon vártam reggel Eszterkét, de a mama mondta, hogy Eszterke megírta, hogy egy kicsit késik. De én türelmes kutya vagyok és türelmesen megvártam őt. Hogyne vártam volna amikor labdázni megyünk. Most sajnos délután nem tudtunk lemenni, mert nagyon meleg volt. Mama azt mondta, hogy annyira meleg van, hogy nem tesz ki engem annak, hogy megszakadjon a szívem. Szerintem a mama túloz de azt mondta, hogy megígérte a gazdimnak, hogy vigyáz rám, és ha ilyen meleg van akkor nem lehet sétálni. Pedig tegnap sétáltunk délután mert jó idő volt és egy picit, de tényleg csak egy picit labdáztunk is, akkor úgy éreztem, hogy olyan volt mint régen. Egy kicsit jobb volt, mert régen mindig sok kutya volt a kutyafuttatón és figyelnem kellett, hogy melyik kutya lopkodja el a labdámat, de én akkor se haragudtam rájuk, sőt hagytam, hogy elvigyék a labdámat, de azért odamentem a mamához, hogy csináljon már valamit. Most csak ketten voltunk és ez nagyon jó volt. A mama számolta, hogy hányszor dobja el nekem a labdát, mert azt mondta nem akar túlhajtani engem. Győzködtem, hogy én nem leszek túlhajtva, csak dobálja nekem azt a labdát sűrűn, de gyorsan.
A mama talált egy nagyon jó kis utat, azon sétáltunk minden nap, sok fű meg szagolgatni való van végig. Hát képzeljétek el, este ahogy megyünk sétálni egyszercsak ott termett előttem két bárányka. Nem tudom mi az a bárány, de a mama azt mondta, hogy olyan mint a bárányka, persze bárányka formáju kutyák voltak. Ő aztán meg tudja az ilyesmit. Az egyik bárányka az úgy ugatott, hogy vissza kellett ugassak neki. Olyan csúnyán beszélt, hogy nem is mertem elmondani a mamának, hogy miket mondott. A mama viszont dühös lett, hogy a kutyák gazdája póráz nélkül vezeti a kutyákat és rá is szólt jó hangosan a kutyák gazdájára, hogy legyen szíves vegye pórázra kutyákat. Pedig az egyik bárányka nagyon aranyos volt, odajött, ő nem kiabált, nem mondott csúnyákat, szagolgatta az orromat meg minden.
Igazából szeretem szagolgatni a kutyákat, de az elég ritkán van, hogy olyan kutyával találkozom, aki nem kezd el velem veszekedni.
Nagyon jó vagyok. Ezt a mama mondta, mindig jólesik amikor dicsér, és olyankor mindig odabújok a lábához és hagyom, hogy simogasson jó sokáig. Ma is bementünk a kertbe séta után, nagyon szeretek ott lenni. Kicsit időzünk, üldögélünk, aztán meg föl mentünk. A mama fújogatja magát valami büdössel, azt mondta, hogy szúnyogriasztó, hogy olyan nagyon -nagyon sok szúnyog van. Én ezt nem érzem, de a mamának nem olyan szőrös a lába mint az enyém, a szúnyogok könnyen megtalálják hova kell szúrni.
Ez a nap hamar eltelt valahogy, valamiért, már nem vagyok annyira szomorú, a mama különben is mondta, hogy holnap megyek haza. Ettől nagyon boldog lettem, de igazából nagyon szeretek nála lenni. Nem is mondtam a mamának még, hogy szoktam álmodni a gazdiról, főleg ilyenkor amikor nem látom sokáig. De mire felébredek elfelejtem így nem tudom elmondani, hogy mit álmodtam. Várom már nagyon a holnapot.
Hetedik nap
Óriási csattanásra ébredtem hajnalban. A mama kiugrott az ágyból és becsukta az ablakot mindenhol. Odamentem hozzá, hogy megvigasztaljam, azt mondta a mama, hogy ez vihar, zuhog, ömlik az eső, de én nem szoktam félni. A mama elmondta hogy a cica (A MACSKA) nagyon fél a vihartól. Egész megsajnáltam. A mama azt mondta, hogy nagyon korán van még, pedig én azt hittem, hogy most már jól felkelünk, reggel van, várjuk Eszterkét és mehetünk labdázni. A mama azt mondta, hogy megnézi az időjárást, reméli, hogy mire nekem sétálni kell menni addigra eláll az eső, és így is lett.
A mama többször is elmondta, hogy ma van az utolsó nap és ma este haza fogok menni. Azért reméltem, hogy a mamával fogok délután sétálni, ahogy minden nap sétáltunk vagy majdnem minden nap. A mama épp le akart vinni, amikor megint sötét lett az ég és elkezdett zuhogni az eső. Megsimogatott a mama és azt mondta, hogy ahogy kivilágosodik az ég elmegyünk sétálni. És tényleg. A sétán sikerült meglepnem a mamát. Napok óta szemeztem egy gyönyörű szép pocsolyával, amit valahogy ravaszul mindig kikerült. De most valamiért engedékeny volt, vagy csak kíváncsi, hogy mit csinálok, odaengedett a jósághoz. Nem hittem a szememnek, hogy a pocsolya szélén vagyok, lefetyeltem egy kicsit a vízből, de a mama rámszólt, hogy ne igyak abból a vízből, úgyhogy abbahagytam. Szép lassan belecsúsztattam a mellső lábaimat a vízbe, majd a hátsókat is és pancsolni kezdtem. És amikor a mama figyelme egy picit elkalandozott, zutty belefeküdtem. A mama hangosan nevetni kezdett hát egy kisdisznó vagy azt mondta nekem, gyere csak onnan ki. Hogy foglak felvinni a lakásba ilyen sárosan. Mentünk tovább azon az úton ahol szoktunk, közben a mama motyogott magában, kisdisznó, ez egy kisdisznó, közben mosolygott.
Azt még nem meséltem, hogy minden nap volt alkalmam a frissen levágott fűben meghemperegni, mert azt is nagyon szeretem, akkor is mindig kacag a mama, szeretem ahogy nevet.
Kezd este lenni, ilyenkor szoktunk lemenni az esti sétára, de a mama mondta, hogy most már jönnek a gazdijaim. Már nem ő visz le este. Úgy néz ki, hogy már nem tanulok meg nyávogni, pedig szerettem volna idegen nyelvet is megtanulni de nagyon rövid volt az idő, majd legközelebb gyakorlom. A nyávogó úgyis mindig nyávog, próbálom majd utánozni. Még a számolással is vannak gondjaim, plázázni se voltunk a mamával és a vidámpark is várat magára.
Nagyon sok bepótolnivalónk van. A mama azt mondta, hogy nagyon okos vagyok, biztos sikerülni fog minden amit csak ki gondolok.
És képzeljétek csak, megjöttek a gazdijaim. El sem tudom mondani, hogy mennyire tudtam nekik örülni. Időnként odaszaladtam a mamához, hogy elbúcsúztam tőle, mindig ezt csinálom. A mamával beszélgettünk még kicsit és aztán, IRÁNY AZ OTTHON.
Szia mama, jól éreztem magam. Szia Lola, én is.
A szöveg védett. Másolása, megosztása csak a szerző engedélyével lehetséges.