Kedvenc verseim- Müller Péter Sziámi
Müller Péter Sziámi AZ ÉJSZAKA FÁTYLÁN ÁT Látogatás, látszólag egy kertben Kéz vagytok a kézben, most mi olyan rossz ebben? Ne adj’ Isten, még simogatni is fogod Pedig te aztán tudod, hogy nem maradt jogod Eljátszottad valamikor régen Mikor hagytad, hogy lemenjen a Keleti Égen a Nap Idegenvezetés. Te itt idegen vagy Tragikus a helyzet, de téged hidegen hagy Sunyin hunyorogsz – egy napszemüveg kéne Ne lássa rajtad, hogy nem ráz meg a vége Pláne azt, hogy örülsz, hogy nem lesz több légyott És görcsösen ügyelsz, hogy ne lesd a tébolyt Míg nézed az arcát az éjszaka fátylán át Ünnepélyes napsütés, darazsak, legyek zizegnek Cigiről cigire gyújt, amíg te nekilátsz a füzetnek Ami rólad szól, te vagy az a folyamat Ő gombolyítja, te meg veszted el a fonalat És jé! – már megint jó, és fontos ez a légyott S hogy ne lássa rajtad, hogy lesed a tébolyt Míg nézed…
Kedvenc Verseim- Müller Péter Sziámi
Beleszerettem Müller Péter Sziámi verseibe. Hogy miért csak most, fogalmam sincs. Lehet most értem meg arra, hogy megérintsen. Engedélyt kértem rá Pétertől, hogy a honlapomon a kedvenc verseim blogjában helyet kaphassanak a versei. Boldogság van, Péter engedélyezte. A közvetlensége és a kedvessége lenyűgözött. Én csak a versen keresztül ismerem. Azt hogy ismerem egy kicsit vadul hangzik, inkább csak egy pici kis szelet Péterből a versein keresztül. Én imádom ezeket a verseket. Fogadjátok szeretettel. („Kedves Péter, van nekem egy honlapom a pinkeva.hu, ahol a kedvenc verseim is helyet kapnak. Megengedi nekem, hogy ebben a kategóriában feltehessem a kedvenc Müller Péter verseket. József Attilától már nem tudok engedélyt kérni, de öntől szerencsémre igen. Köszönöm, ha lehetséges. Pinke Éva Müller Péter Sziámi Éva Pinke Persze. Öröm és megtiszteltetés. Köszönöm. Péter”) Müller Péter Sziámi Nem szeretném, ha szeretnétek Nem szeretném, ha szeretnéneka gonoszok és ostobák,barátok helyett sose tűrnékpár cinkost, party-mostohát.És utálnám, ha szeretnéneka pökhendien…
Lola naplója
A hét nap amely megrengette a világot, ja nem is Lejegyezte: Pinke Éva Első nap Egyik nap eljöttünk a mamához akit én persze nem hívok mamának, a gazdim anyának hívja, a kis gazdim pedig Évának. A mama megállapította, hogy szeretek nála lenni és tényleg szeretem őt mert simogat, meg kedves, meg halkan beszél hozzám, sétál velem, enni ad nekem, mosolyog. Amikor a gazdim este nem jön értem akkor már tudom, hogy egy- két napig itt leszek nála. A mama azt mondta, hogy már nem tud annyit sétáltatni engem ezért a gazdimat megkérte, hogy szerezzen segítséget. A segítséget Eszterkének hívják legalábbis a mama így hívja őt, aki szintén nagyon kedves és nagyon szeretem őt. Szeretek vele sétálni, labdázik velem és alig várom, hogy jöjjön. Persze a mama is sétál velem, bár nem labdázik velem mint régen, pedig azt is nagyon szerettem. Most amikor eljöttünk, akkor egy kicsit gyengélkedtem, a mama azt…
Gondolatok
Nem akarom látni a rossz dolgokat, a feketeséget, a csúnyákat, a lelkem töviseit, a rothadó múzsákat, hogy csak azért tudsz hazudni nekem mert jó vagyok.Nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni, ahogy elhamvadnak az életszikráim, ahogy csonttá fagy a még zöld természet, lehanyatlik a kéz a rettentő súly alatt és a szem már csak befelé néz.Nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni ahogy a szemét elborít mindent, ahogy szétporlik a láb ezer év múltán, ahogy sorra dőlnek össze a házak egy sortűz után.Nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni ahogy letérdel a világ egy vezényszóra, és egy mozdulattal simul a kézbe a fegyver, ahogy eltűnik majd egyszer minden, minden.Pe
Kedvenc verseim
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a homlokomra:Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,Mert fénye-árnya terád sugárzik.Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod:Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Kedvenc verseim
Ady Endre: Ugrani már: soha Megállok pihegve, űzetveUgrani nem fogok tüzekbe,Ugrani már: soha már. Megállok s úgy állok, úgy állok,Miként a három szent királyok,Kik Krisztustól jöttenek. Pokoltokból semmit se hoztam.S amim csak volt: szét-elosztoztam.S nem kell nekem semmi sem. Állok egy kifosztott lélekkelDrága, megrabolt emlékekkel,De siváran, savanyun. Adjatok egy jobbik világotS akkor talán másképpen látok,De adjatok,: de hamar. És külömben mindennek vége,Megállni: sorsom tisztességeS ugrani már – soha már.
Kedvenc verseim
József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló Istenemlenézett rám és nem emelt föl engem.Ez a szabadság adta értenem,hogy lesz még erő, lábra állni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem!De én a párom mosolyogva várom,mert énvelem a hűség van jelenaz üres űrben tántorgó világon. 1937. okt.
Kedvenc verseim
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam az óceánt gyermekként ragyogniSirályokat felette felhőkkel táncolni,Láttam a békét az emberek szívében,Láttam az erdőket fürödni a fényben.Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,Láttam az embert, és láttam a zenét,Láttam a földet szeretetben élni,Láttam a csöndet a széllel zenélni.Láttam Istent amerre csak néztem,Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,S az Ő hangján szólt hozzám a szél,Mint anya, ki gyermekének mesél,Millió apró tükörben láthatod magadat,Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
Kedvenc verseim
József Attila születése napjára KOPOGTATÁS NÉLKÜL Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok,ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,melegben levethesz nyakkendőt, gallért,ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,bántana, ha azután sokáig elkerülnél. 1926. ápr.