Szerzői archívumok: Éva Pinke

Nem akarom látni a rossz dolgokat,a feketeséget a csúnyákat, a lelkem töviseit, a rothadó múzsákat, hogy csak azért tudsz hazudni nekem mert jó vagyok,nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni, ahogy elhamvadnak az életszikráim, ahogy csonttá fagy a még zöld természet, lehanyatlik a kéz a rettentő súly alatt és a szem már csak befelé néz.Nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni ahogy a szemét elborít mindent, ahogy szétporlik a láb ezer év múltán, ahogy sorra dőlnek össze a házak egy sortűz után.Nem akarom látni, jogom van ehhez is.Nem akarom látni ahogy letérdel a világ egy vezényszóra, és egy mozdulattal simul a kézbe a fegyver, ahogy eltűnik majd egyszer minden, minden.Pe

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a homlokomra:Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,Mert fénye-árnya terád sugárzik.Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod:Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Ady Endre: Ugrani már: soha Megállok pihegve, űzetveUgrani nem fogok tüzekbe,Ugrani már: soha már. Megállok s úgy állok, úgy állok,Miként a három szent királyok,Kik Krisztustól jöttenek. Pokoltokból semmit se hoztam.S amim csak volt: szét-elosztoztam.S nem kell nekem semmi sem. Állok egy kifosztott lélekkelDrága, megrabolt emlékekkel,De siváran, savanyun. Adjatok egy jobbik világotS akkor talán másképpen látok,De adjatok,: de hamar. És külömben mindennek vége,Megállni: sorsom tisztességeS ugrani már – soha már.

József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló Istenemlenézett rám és nem emelt föl engem.Ez a szabadság adta értenem,hogy lesz még erő, lábra állni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem!De én a párom mosolyogva várom,mert énvelem a hűség van jelenaz üres űrben tántorgó világon. 1937. okt.

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam az óceánt gyermekként ragyogniSirályokat felette felhőkkel táncolni,Láttam a békét az emberek szívében,Láttam az erdőket fürödni a fényben.Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,Láttam az embert, és láttam a zenét,Láttam a földet szeretetben élni,Láttam a csöndet a széllel zenélni.Láttam Istent amerre csak néztem,Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,S az Ő hangján szólt hozzám a szél,Mint anya, ki gyermekének mesél,Millió apró tükörben láthatod magadat,Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

József Attila születése napjára KOPOGTATÁS NÉLKÜL Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok,ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,melegben levethesz nyakkendőt, gallért,ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,bántana, ha azután sokáig elkerülnél. 1926. ápr.

Falcsik Mari versei GYEREKSZEM a dáliák a góré a gádor –abból a régi nyári vad világbólamit a szívem leginkább hiányol:csak a képeket kérném vissza a Hany felett a fekete felhőta ház mögötti kukoricaerdőtahogy az istállóajtóban feldőltsajtár tejét a föld beissza (forrás: Falcsik Mari: A sorsvadász. Jelenkor, 2010)

Falcsik MariKeresetlenül most ilyen korszak van ez már a harctérnincs nyegle smúzolás nincs antik arcélmost már kisírom semmi nem riaszt elhogy én szeretlek légy te bárhogy ezzela Föld is lakható hely lett miattadépp csak nem veled – te aztán megadtadez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlemnem tudom: erőm szivárog belőlemde oly rég tartom ezt a mérlegformátkezemmel egybeforrt az égő korlátígy te csak nyugodtan értékeld másképpnem estem még le s nem húzódtam hátrébbbár mint az öngyilkos cseléd a gangrólhozzád ki mernék lépni önmagamból

KÖZREMŰKÖDIKIngrid Fuzjko Hemming (zongora) OKT 3. CSÜTÖRTÖK, 19:00jegyvásárlás LEÍRÁS KÉPEK, VIDEÓK MŰSOR Rossini: A tolvaj szarka – nyitányChopin: b-moll noktürn, Op.9/1Chopin: Asz-dúr, Hősi polonéz, Op. 53.Liszt: Paganini-etűdLiszt: Szerelmi álmokLiszt: La campanella-etűdMozart: Cosi fan tutte – nyitányMozart: C-dúr zongoraverseny, K.467 KÖZREMŰKÖDIKIngrid Fuzjko Hemming (zongora) VEZÉNYELMario Kosik RENDEZŐMÁV  Szimfonikus Zenekar

10/39