A FullCreatíve Stúdióban jártam

Régen törődtem már az oldalammal, de ígérem nem ez lesz a lustaságom címere. Most hirtelen elgondolkodtam, hogy kinek is ígérgetek, de lehet, hogy van mégis olyan valaki aki olvassa ezeket az írásokat amiket én itt közreadok. Nem olyan sok minden esett meg velem, főleg olyan nem, amit itt meg kellene osztanom. Azonban mégis történt valami, a FullCreatíve Stúdióban jártam, mely természetesen egy fotóstúdió és szívesen írok róla.

Mitől is olyan különleges ez a stúdió.

Persze úgy első ránézésre egy átlagos stúdió, amit fiatal fotósok vezetnek. Ilyen nagy, ilyen szépen berendezett fotózásra kialakított tér máshol is van, igaz nem a budaörsi repülőtér mellett, ahova a fővárosból nem 2 perces út alatt lehet eljutni, mégis érdemes ide elmenni. Ezek a fiatal fotósok Barbara és Barnabás hosszú évek óta fotóznak, professzionális fotósokká nőtték ki magukat, és olyan terveket is dédelgetnek, hogy megosztják a tudásukat másokkal is. Igen persze ilyen is van, ma már sok fiatal tapasztalt fotós tanít másokat, nagyon divatos lett ez a foglalkozás, illetve hobbi, de Barnabásék kicsit hozzátettek ehhez, szerveznek térítésmentes fotózásokat is kezdő és nem kezdő fotósok számára. Kezdő modelleket kérnek fel, nem csak azért mert az elkészült fotókat portfólió bővítésre lehet használni, hanem azért, mert a modellek számára is lehetőséget biztosítanak a tapasztalatszerzésre. Nyilván így lesz térítésmentes, de ebből mindenki részesedik. Tudással, tapasztalattal, kapcsolatokkal, új ismeretségekkel lesznek gazdagabbak akik itt megfordulnak és nem utolsósorban a stúdióba ezek után szívesen visszajárnak már megbízásokkal is az itt járt fotósok. Sok dicséretet írtam, de szerintem érdem szerint. Részt vettem egy ilyen szervezett fotózáson, és hiába a sok év tapasztalat amit én is szereztem, nagyon de nagyon sok minden van még amit tanulnom kell. Ahány szem, annyi módon lát és nagyon sok érdekességet lehet másoktól tanulni. Ez történt most is, fotózhattam egy gyönyörű szép vörös hajú lányt, aki számomra azért különlegesség, mert még ilyen szép hajat nem fotóztam ezalatt a néhány év alatt. Fotós és női szemmel is azt mondhatom, hogy a női haj valóban a nő ékessége és kifejezi mindazt vagy kifejezheti mindazt amit a nő képvisel. Régóta szerettem volna olvasós fotókat is készíteni (mert olvasni jó, ezzel is népszerűsíteni ezt az elhanyagolt tevékenységet), ahogy a modellem olvas gyönyörű szép fényhatások között. Ezt sikerült is megvalósítanom, bár ha újra fotózhatnám már másképp tenném, mert egy-két dologra nem figyeltem. Kiscsoportos foglalkozás volt amin részt vettem, fiatalok és középkorúak voltak túlnyomó részben, én egy kicsit kilógtam a nagymama korúságommal, de csak én éreztem, itt csak fotósok voltunk. Nagyon jó hangulatú volt a munka, sorban ötleteltünk és ami tetszett a másik ötletéből megvalósítottuk abban az egy órában ami rendelkezésünkre állt. A stúdió fiatal vezetői mindenben segítettek mindenkinek még az óra végén is, nem sürgetve a távozást. Jó látni a következő generációt és jó látni azt, hogy nem minden a pénzről szól, természetesen a megélhetés egy pénzalapú társadalomban nem nélkülözheti az anyagi forrásokat, de a tanítás az ennél sokkal, de sokkal többről szól. Ha szívesen tanultok Barnabáséktól, látogassátok meg a FullCreatíve Stúdió oldalát, regisztráljatok, legyetek tagok, és biztos, hogy nagyon sok kellemes meglepetésben lesz részetek a fotós “tanórákon” vagy az oldalon online.

Az írás elején ígéretet tettem, hogy nem lustulok el teljesen, igyekszem minél többet írni, hátha érdekes, hátha szívesen olvassátok.
Persze most is vannak fotók, mint mindig.

Lévai Barnabás & Rozmán Barbara stúdióvezetők

Modellünk: Póczik Emília Zita

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: twitter

Legújabb galériák

Panni

Úgy ismertem meg, hogy modellt állt egy csoport fotósnak, köztük nekem is. Nem, nem ismertem meg, hiszen akkor láttam először. Akkor láttam először táncolni is. Panni tanult táncos és modell. A táncát nem volt könnyű fotózni, könnyed, szenvedélyes mozgása vibrált, sehol egy biztos pont a fényképezéshez. És őt nézni kellett. A történet amit eltáncolt szuggesztíven söpört végig az építési törmelékek között, az élet és halál összeért a szemében. Nem szégyellem, megkönnyeztem. Hogy mégis sikerült néhány fotót készítenem közben, az csak a rutinomnak volt köszönhető. Csak néztem honnan ez az erő, amivel leteszi a lelkét a rögtönzött színpadra. És egyszer csak véget ért a varázslat. Előbújt a kicsi törékeny lány a fátyol mögül, hosszú, fekete, göndör haja sötétbarna szemébe lógott. Most már bármit fogok aznap fotózni semmit nem fog hozzátenni ahhoz amit eddig megörökítettem. Köszönöm Panni, és remélem egyszer meghódítod a világot jelentő deszkák egyikét, megmutatva mit is tudsz. Somogyi Panni

Legújabb történések