Amikor fotózok megszűnik minden más, csak akkor jönnek elő a gondolataim mikor az ölembe ejtem a gépet és körülnézek van-e még valami ami elvarázsol. Régóta nehéz a szívem, ajándékot kaptam ettől a kerttől, ahová gyerekkorom óta mostanában jártam először. Mindig tele volt a kert szomszédokkal, nem vonzott. De már régóta üres, vagy lehet, hogy mégsem. Mintha várna rám itt valaki , hogy megosszam mindazt amit látok. Most már csak én tudom megmutatni neki milyen gyönyörű ez a világ. Ígéretet tettem, sok dolgom van még.
Színház
Egy este a Fészek Művészklubban – Kazán István Kamaraszínház
A színház mindig egy varázslat. Egy másik világ testközelből. Egy este, egy előadás, egy színház, mély nyomokat hagyva punnyadó lelkünkben. Nálam szenvedély. Persze csak néző vagyok. És akkor itt van Sartre, a lázadó, megint a szívembe mélyesztette a karmait. Zárt tárgyalás, ez volt a darab címe, a szerző ismét megmutatta, hogy az ember a purgatóriumban is ember marad, gonosz, önző, és végtelenül magányos, ugyanakkor szenvedő, sérülékeny és reménytelenül kitartó. A darabot Kriszt László rendezte a Kazán István Kamaraszínházban. A fiatal tehetséges színészek mind a tanítványai, Gergely Zsófi, Gunyecz Anna, Illés Tamás , Kovács Domonkos, az ő előadásukban merülhettünk el a sartre-i sötétség bugyraiban. Kiváló előadást láthattam és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy előtte már a főpróbát is megnézhettem. Így volt igazi, egyik napról a másikra lehettem tanúja annak a dinamikus fejlődésnek ami egyetlen nap alatt ment végbe az előadóművészekben. Egy újabb csiszolt réteg, egy határozottabb mozdulat, egy energikusabb mondat
Éva Pinke
2021-12-15
23:36
