A színház mindig egy varázslat. Egy másik világ testközelből. Egy este, egy előadás, egy színház, mély nyomokat hagyva punnyadó lelkünkben. Nálam szenvedély. Persze csak néző vagyok. És akkor itt van Sartre, a lázadó, megint a szívembe mélyesztette a karmait. Zárt tárgyalás, ez volt a darab címe, a szerző ismét megmutatta, hogy az ember a purgatóriumban is ember marad, gonosz, önző, és végtelenül magányos, ugyanakkor szenvedő, sérülékeny és reménytelenül kitartó. A darabot Kriszt László rendezte a Kazán István Kamaraszínházban. A fiatal tehetséges színészek mind a tanítványai, Gergely Zsófi, Gunyecz Anna, Illés Tamás , Kovács Domonkos, az ő előadásukban merülhettünk el a sartre-i sötétség bugyraiban. Kiváló előadást láthattam és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy előtte már a főpróbát is megnézhettem. Így volt igazi, egyik napról a másikra lehettem tanúja annak a dinamikus fejlődésnek ami egyetlen nap alatt ment végbe az előadóművészekben. Egy újabb csiszolt réteg, egy határozottabb mozdulat, egy energikusabb mondat mind teljesebbé tette a mondanivalót. Kriszt László rendezésével pedig igazán ütőssé lett előadás.
Köszönöm Sartre, köszönöm ifjú színészek, köszönöm színház. Fogják még itt játszani, nézzétek meg ha érzitek, hogy ez is kell!
A fotókat Kriszt László megbízásából Pinke Éva készítette, a Práter utcai Budapesti Komplex SZC Kreatív Technikum szervezésében.
A fotók jogvédettek.
