Eifert János magyar néptáncos, fotográfus, fotóművész, fotóriporter és aktfotós. Temérdek hazai és nemzetközi elismeréssel, és a felsorolás jelen esetben valóban nélkülözi a teljességet, AFIAP, EsFIAP – a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége (Fédération Internationale de l’Art Photographique) kitüntető címmel, Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke. És megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is. Olyan sokoldalú, elismert művész, hogy ebben az írásban felsorolni nehéz és felesleges is lenne, hiszen számos fórumon elérhető a gazdag és sikeres életpályája (Wikipédia, bár az életmű az utolsó frissítés óta számos más elismeréssel, kiállításokkal gazdagodott). Számomra elsősorban most az volt fontos, hogy találkozhattam vele tanárként. Örömmel tölt el, hogy tanítványa lehettem csak csöndben szerényen, és fotózhattam tanítás közben. Az arcok, beállítások mesteri mivoltán csak ámulni lehet. Megannyi humorral, tudással adott előadásait legtöbbször néma csöndben hallgattuk, néztük, nem azért mert nem szólhattunk volna közbe. Most ezzel a néhány fotóval rovom le tiszteletemet, abban a reményben, hogy lesz még alkalmam sokszor tanulni tőle.
Egy este a Fészek Művészklubban – Kazán István Kamaraszínház
A színház mindig egy varázslat. Egy másik világ testközelből. Egy este, egy előadás, egy színház, mély nyomokat hagyva punnyadó lelkünkben. Nálam szenvedély. Persze csak néző vagyok. És akkor itt van Sartre, a lázadó, megint a szívembe mélyesztette a karmait. Zárt tárgyalás, ez volt a darab címe, a szerző ismét megmutatta, hogy az ember a purgatóriumban is ember marad, gonosz, önző, és végtelenül magányos, ugyanakkor szenvedő, sérülékeny és reménytelenül kitartó. A darabot Kriszt László rendezte a Kazán István Kamaraszínházban. A fiatal tehetséges színészek mind a tanítványai, Gergely Zsófi, Gunyecz Anna, Illés Tamás , Kovács Domonkos, az ő előadásukban merülhettünk el a sartre-i sötétség bugyraiban. Kiváló előadást láthattam és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy előtte már a főpróbát is megnézhettem. Így volt igazi, egyik napról a másikra lehettem tanúja annak a dinamikus fejlődésnek ami egyetlen nap alatt ment végbe az előadóművészekben. Egy újabb csiszolt réteg, egy határozottabb mozdulat, egy energikusabb mondat
