IMG_4708

Kedvenc verseim- Müller Péter Sziámi

Müller Péter Sziámi

AZ ÉJSZAKA FÁTYLÁN ÁT

Látogatás, látszólag egy kertben

Kéz vagytok a kézben, most mi olyan rossz ebben?

Ne adj’ Isten, még simogatni is fogod

Pedig te aztán tudod, hogy nem maradt jogod

Eljátszottad valamikor régen

Mikor hagytad, hogy lemenjen a Keleti Égen a Nap

Idegenvezetés. Te itt idegen vagy

Tragikus a helyzet, de téged hidegen hagy

Sunyin hunyorogsz – egy napszemüveg kéne

Ne lássa rajtad, hogy nem ráz meg a vége

Pláne azt, hogy örülsz, hogy nem lesz több légyott

És görcsösen ügyelsz, hogy ne lesd a tébolyt

Míg nézed az arcát az éjszaka fátylán át

Ünnepélyes napsütés, darazsak, legyek zizegnek

Cigiről cigire gyújt, amíg te nekilátsz a füzetnek

Ami rólad szól, te vagy az a folyamat

Ő gombolyítja, te meg veszted el a fonalat

És jé! – már megint jó, és fontos ez a légyott

S hogy ne lássa rajtad, hogy lesed a tébolyt

Míg nézed az arcát az éjszaka fátylán át

Rettegsz és nézed, hogy tűnik el végleg

Míg nézed az arcát az éjszaka fátylán át

„Támaszkodik a lámpaoszlop

A zsákmány lángban áll

A járdán gubbaszt a kifosztott

Talán, ha számokat mondanál…

Megszámolnád a gombokat

Kigyulladt rajtad a kabát

Valaki így is fölfogad:

Oszlopnak mutatja magát”.

– Te itt tényleg szellemet idézel?

– Mi az, hogy te szellemet idézel?

Sós vagy édes, vagy rád száradt a tenger

Sós vagy édes, mindegy, úgyis elfogy egyszer

Elfogy, eltompul minden íz…..

………………………………… – Yes, it is….

És mégis tényleg örülsz – kis légy itt, kis légyott… –

Csak félsz, mert hátha tudja, hogy lesed a tébolyt

Míg nézed az arcát az éjszaka fátylán át

Rettegve nézed, hogy tűnik el a lényeg

Csak nézed az arcát az éjszaka fátylán át

Oszd meg ismerőseiddel!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest