PINKE ÉVA​

Fotózni másállapotot jelent, nem egyszerűen gyermeket vársz. Pontosan tudod, milyen lesz, amikor megszületik, persze csak a végén. Nem fejlődik, fejleszted. Azután egyre többet akarsz. Mindent. Belepréseled az életed, olyanná válsz, mint a képeid. Elkezd alakítani téged.

Kamerával a kezedben járkálsz, mindent témának látsz, ami valahol értelmet nyert. Dühös leszel, ha kihagysz valamit. A lehiggadás később jön el. Már nem akarsz mindent azonnal lefényképezni, nem akarsz versenyre kelni minden valamire való fotóssal.

Megjelennek a színek az életedben, beleértve a feketét és fehéret is. Még mindig dühöngsz, ha nem haladsz. És már nincs megállás, megváltoztál. Az üzenetek megjelennek a fejedben, azután a publikációidban. Megjelentél a fotóidban, már nem ő alakít téged. Megtaláltad benne magad.

1954-ben születtem Ratkó gyerekként. Ha tudod ez mit jelent, nem biztos, hogy szerencsés vagy. Ehhez képest egész tanult lettem, bár a korszak dolgozni nem tanított meg, csak tanulni. Elvesztem a nagy lenni akarásban. Egy dolog volt, ami végig kísért, mindig a szívemet adtam. Voltam pék, mérnök, külkereskedő, kommunikátor, újságírótanonc, marketinges, bérmunkás, ügyfeles. Neveltem gyerekeket, több- kevesebb sikerrel. Most megvalósítom önmagam talán. Amíg bírom, amíg lehet, amíg kell. Többet kell adnom. Mindig. Nem keresem az értelmét, nem találnék ki az ajtón.