rólam
Mindig úgy gondoltam, többet kell adnom magamból. Hányan vagytok, akiket ez érdekel? Nem számít a mennyiség.
Legyen legalább egyvalaki.
A fotózással korán ismerkedtem meg, apámnak jó szeme volt az ilyesmihez. Későbbi fotóimban sokáig kerestem azokat a nézőpontokat, amiket ő már megtalált. Apám akkor adta nekem a fényképezőgépét amikor kértem. Már felnőtt voltam. Valójában sokkal később kezdtem fotózni.
Fotózni másállapotot jelent, nem egyszerűen gyermeket vársz. Pontosan tudod, milyen lesz, amikor megszületik, persze csak a végén. Nem fejlődik, fejleszted. Azután egyre többet akarsz. Mindent. Belepréseled az életed, olyanná válsz, mint a képeid. Elkezd alakítani téged.
Kamerával a kezedben járkálsz, mindent témának látsz, ami valahol értelmet nyert. Dühös leszel, ha kihagysz valamit. A lehiggadás később jön el. Már nem akarsz mindent azonnal lefényképezni, nem akarsz versenyre kelni minden valamire való fotóssal.
Megjelennek a színek az életedben, beleértve a feketét és fehéret is. Még mindig dühöngsz, ha nem haladsz. És már nincs megállás, megváltoztál. Az üzenetek megjelennek a fejedben, azután a publikációidban. Megjelentél a fotóidban, már nem ő alakít téged. Megtaláltad benne magad.
1954-ben születtem Ratkó gyerekként. Ha tudod ez mit jelent, nem biztos, hogy szerencsés vagy. Ehhez képest egész tanult lettem, bár a korszak dolgozni nem tanított meg, csak tanulni. Elvesztem a nagy lenni akarásban. Egy dolog volt, ami végig kísért, mindig a szívemet adtam. Voltam pék, mérnök, külkereskedő, kommunikátor, újságírótanonc, marketinges, bérmunkás, ügyfeles. Neveltem gyerekeket, több- kevesebb sikerrel. Most megvalósítom önmagam talán. Amíg bírom, amíg lehet, amíg kell. Többet kell adnom. Mindig. Nem keresem az értelmét, nem találnék ki az ajtón.
Az oldalt úgy szeretném kialakítani, hogy minden benne legyen amit szeretnék fotók, gyönyörű helyszínek, aktuális látnivalók, kiállítások, vendég fotósok munkái. Bemutatok fiatal modelleket, akiket a munkám során fotóztam, hogy megismerjék őket, tehetséges fotográfusokat, s ha szívesen beszélnek munkájukról, azt is. És egy kis történelem a fotográfiáról. Igyekszem aktuálisan sok érdekességet is megosztani az oldalon történetek formájában, közvetlen eléréseket biztosítani forrásokhoz. Meglátjuk mi sikerül ebből.
face to facebook- Pinke Éva
Legújabb történések
Történések
Gondolatok
Nem akarom látni a rossz dolgokat,a feketeséget a csúnyákat, a lelkem töviseit, a rothadó múzsákat, hogy csak azért tudsz hazudni nekem mert jó vagyok,nem
Éva Pinke
2020-05-01
20:01
Történések
Kedvenc verseim
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a homlokomra:Te vagy magad, ki
Éva Pinke
2020-05-01
19:58
Történések
Kedvenc verseim
Ady Endre: Ugrani már: soha Megállok pihegve, űzetveUgrani nem fogok tüzekbe,Ugrani már: soha már. Megállok s úgy állok, úgy állok,Miként a három szent királyok,Kik Krisztustól
Éva Pinke
2020-05-01
19:56
Történések
Kedvenc verseim
József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló
Éva Pinke
2020-05-01
19:54
Történések
Kedvenc verseim
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam
Éva Pinke
2020-05-01
19:50
Kiállítások
Éva Pinke
2020-04-10
19:38