Mindig úgy gondoltam többet kell adnom magamból. Hányan vagytok akiket ez érdekel? Nem számít a mennyiség. Legyen legalább egyvalaki.
A fotózással korán ismerkedtem meg, apámnak jó szeme volt az ilyesmihez. Későbbi fotóimban sokáig kerestem azokat a nézőpontokat amiket ő már megtalált. Apám akkor adta nekem a fényképezőgépét amikor kértem. Már felnőtt voltam. Valójában sokkal később kezdtem fotózni.
Fotózni másállapotot jelent, nem egyszerűen gyermeket vársz. Pontosan tudod, milyen lesz amikor megszületik, persze csak már a végén látod meg igazán. Nem fejlődik, fejleszted. Azután egyre többet akarsz. Mindent. Belepréseled az életed, olyanná válsz mint a képeid. Elkezd alakítani téged.
Kamerával a kezedben járkálsz, mindent témának látsz ami valahol értelmet nyert. Dühös leszel ha kihagysz valamit. A lehiggadás később jön el. Már nem akarsz mindent azonnal lefényképezni, nem akarsz versenyre kelni minden valamire való fotóssal.
Megjelennek a színek az életedben, beleértve a feketét és fehéret is. Még mindig dühöngsz ha nem haladsz. És már nincs megállás, megváltoztál. Az üzenetek megjelennek a fejedben, azután a publikációidban. Megjelentél a fotóidban, már nem ő alakít téged. Megtaláltad benne magad.
1954-ben születtem Ratkó gyerekként. Ha tudod ez mit jelent, nem biztos, hogy szerencsés vagy. Ehhez képest egész tanult lettem, bár a korszak dolgozni nem tanított meg, csak tanulni. Elvesztem a nagy lenni akarásban. Egy dolog volt, ami végigkísért, mindig a szívemet adtam. Voltam pék, mérnök, külkereskedő, kommunikátor, újságírótanonc, marketinges, bérmunkás, ügyfeles. Neveltem gyerekeket, több- kevesebb sikerrel. Most megvalósítom önmagam talán. Amíg bírom, amíg lehet, amíg kell. Többet kell adnom. Mindig. Nem keresem az értelmét, nem találnék ki az ajtón.
Az oldalt úgy szeretném kialakítani, hogy minden benne legyen amit szeretnék, fotók, gyönyörű helyszínek, aktuális látnivalók, kiállítások, vendég fotósok munkái. Bemutatok fiatal modelleket, akiket a munkám során fotóztam, hogy megismerjék őket, tehetséges fotográfusokat, s ha szívesen beszélnek munkájukról, azt is. És egy kis történelem a fotográfiáról. Igyekszem aktuálisan sok érdekességet is megosztani az oldalon történetek formájában, közvetlen eléréseket biztosítani forrásokhoz. Meglátjuk mi sikerül ebből.
face to facebook- Pinke Éva
Legújabb történések
Müller Péter Sziámi AZ ÉJSZAKA FÁTYLÁN ÁT Látogatás, látszólag egy kertben Kéz vagytok a kézben, most mi olyan rossz ebben? Ne adj’ Isten, még
Beleszerettem Müller Péter Sziámi verseibe. Hogy miért csak most, fogalmam sincs. Lehet most értem meg arra, hogy megérintsen. Engedélyt kértem rá Pétertől, hogy a
A hét nap amely megrengette a világot, ja nem is Lejegyezte: Pinke Éva Első nap Egyik nap eljöttünk a mamához akit én persze nem
Nem akarom látni a rossz dolgokat, a feketeséget, a csúnyákat, a lelkem töviseit, a rothadó múzsákat, hogy csak azért tudsz hazudni nekem mert jó
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a homlokomra:Te vagy magad, ki
Ady Endre: Ugrani már: soha Megállok pihegve, űzetveUgrani nem fogok tüzekbe,Ugrani már: soha már. Megállok s úgy állok, úgy állok,Miként a három szent királyok,Kik Krisztustól
Az oldal tartalma szerzői jogi oltalom alatt áll. Minden jog fenntartva.