Molnár Zsuzsa Lili üvegtervező képzőművész

Molnár Zsuzsa Lili csodálatos üvegszobrait mutatom be az “ Örökölt sorsok” témakörében. A generációkon átívelő tragikus sorsok követése során felmerülő számtalan kérdésre kaphatunk-e válaszokat? Vajon feloldható vagy megszakítható a tragédiák sorozata, vagy nincs kiút, és tudható-e, hogy mennyi ideig hordozzuk őseink tragikus vagy örömteli sorsát?

Ezek olyan felvetések amikre most még nincs válasz, csak érzések.

Iskolás vagyok, annak minden hozadékával, kedvenc hobbim, szórakozásom, finom rezgésű elfoglaltságom minden üzenetével, kreatív fotográfia szakon.

Egy fotós gyakorlaton találkoztam Zsuzsival, hozta az üvegszobrocskáit fotózásra, amiről először azt gondoltam, pici, aprócska, teljesen átlátszó darabok lesznek. Persze, hogy nem. Robusztus, színes, nehéz példányok kerültek az asztalra, tele üzenettel.  Alig mertük megmozdítani őket, egyedi, megismételhetetlen műalkotások voltak ezek, az istenmentshogyeltörjön kategóriából. De a gyakorlat tárgyfotózás témában folyt, muszáj volt elmozdítani az asztalról mindegyiket. Szépen sorban. Nem rögtön, először a tárgyasztal előkészítése, utána a bevilágítás következett a munkafolyamatban. Miközben néztük, hogyan lesz majd ebből a munkából valami, kirajzolódott az érdekes küllemű szobrocskák története is. Rajongásig szeretem a művészetet, a létrejött műalkotásokat, s talán nem szép, de nem szoktam elsőre kutakodni, milyen előéletük van, mi motiválta a művészt amikor megalkotta ezeket. Csak hagyom, hogy hasson. Nézem némán, s ha megakadok, akkor kezdek el kérdezni. Valójában ha mélyen belenézek a lelkembe, csak az érdekel ilyenkor, nekem mit mond az üzenet, rám hogyan hat, mint egy dal, amikor középtájt sírni kezdek váratlanul.

Zsuzsi belibbent a terembe, a szobrocskái már ott figyeltek az asztal mellett. Kicsit olyan volt mintha nem is tartozna a tárgyaihoz. Idegen helyen volt, számára idegen emberekkel, kivéve a gyakorlatvezetőnket. Amikor elővettük a dobozból a szobrokat, hirtelen megváltozott valami, tele lett a szoba érdeklődéssel, rajongással, és csak kérdeztük az üvegtervező művészt, végül, végig egész délután. Kiválasztottuk azt is, hogy  kinek melyik a kedvenc szobra.

Most, hogy leírtam, hogy kedvenc, kicsit furán hangzik. A szobroknak nagyon mély üzenete van, és megrázó története. Talán kedvencről nem lehetne igazán szó. De mégis lehet, hiszen a szobrok emberi érzéseket hordoznak, fontossági sorrendben. Persze a sorrend az mindig aktuálisan alakul.

És már kezdett eggyé válni előttünk az alkotó a műveivel, kedvesen lett jelen, beleolvadva a környezetbe. És elkezdtük szeretni, hogy ott van.

Különös világ ez, a művész világa, kiemeli az embert a hétköznapok szürkeségéből. Nekünk most a fotózás, a fényképezőgép volt az eszközünk. És szeretgetni kezdtük a kiválasztott kedvenceinket, még azt is sorrendbe téve.

Nekem a kék, a lyukas az lett az első számú kedvenc. Elméleteket gyártottam hozzá azonnal, a hiány, az ami mindig körülvesz, mindig más fokon, van amikor nagyon, van amikor csak sunyiban, gyötörve, nem láttatva magát rögtön. A szobor belső rajzolatában ott a magány, az összetört szív.  És persze kék, az álmodozó álomvilág elképesztő kék színe, az mindig elrabolja a lelkemet. És akkor  másodiknak jön a kontraszt a dühös ember portréjával, pezsgőbarna, haragos vörös színével, a benne rejlő összetört, szomorú alakkal. Mert a hiány az sokszor jelenik meg a harag álarcában, a tehetetlenség, a megismételhetetlen, a visszahozhatatlan történéseivel.

Minden szoborban lakik egy belső történet, egy másik alak, mint egy kettősség, vagy még több, ami ott bújik, sokszor rejtőzködik, nem adva magyarázatot mindarra ami megnyilvánul akkor és ott. Csak ha akarjuk látni, mint mi most, ravaszul megvilágítva belenézünk és megpróbáltuk felfedni a titkot. Látjuk, de még nem értjük. Majd, eljön az is.

Fontosnak tartottam, hogy az alkotó számára olyan visszajelzést adjak, ami elsősorban a művek rám gyakorolt hatását mutatja meg, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a művész motivációja az elsődleges, hiszen ez ösztönzi az alkotót a műalkotás elkészítésére. De a néző kapcsolatteremtése a alkotással nem ez alapján történik. Az igazi kapcsolat akkor jön létre, amikor megtaláljuk a műben saját magunkat. Ezen keresztül születik meg a kötelék a művész, a műalkotás és a néző között.

Köszönöm Zsuzsi, hogy részese lehettem egy fotózás erejéig ennek a varázslatnak.

Molnár Zsuzsa Lili fiatal képzőművész 2019-ben végzett a MOME-n Üvegtervező szakon.

Munkái fellelhetők az interneten, a Youtubon. Elérhetősége Facebook, Printerest, Instagram

facebook.com/mzslglass 

behance.net/mzsl

instagram: @mzslglass

mzsglass@gmail.com

.

És remélem sok kiállításon láthatjuk majd a munkáit.

A fotókon Molnár Zsuzsa Lili üvegszobrai láthatók. A fotók és a képzőművészeti alkotások védettek, nem másolható. 

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: google
Megosztás itt: twitter

Legújabb galériák

Panni

Úgy ismertem meg, hogy modellt állt egy csoport fotósnak, köztük nekem is. Nem, nem ismertem meg, hiszen akkor láttam először. Akkor láttam először táncolni is. Panni tanult táncos és modell. A táncát nem volt könnyű fotózni, könnyed, szenvedélyes mozgása vibrált, sehol egy biztos pont a fényképezéshez. És őt nézni kellett. A történet amit eltáncolt szuggesztíven söpört végig az építési törmelékek között, az élet és halál összeért a szemében. Nem szégyellem, megkönnyeztem. Hogy mégis sikerült néhány fotót készítenem közben, az csak a rutinomnak volt köszönhető. Csak néztem honnan ez az erő, amivel leteszi a lelkét a rögtönzött színpadra. És egyszer csak véget ért a varázslat. Előbújt a kicsi törékeny lány a fátyol mögül, hosszú, fekete, göndör haja sötétbarna szemébe lógott. Most már bármit fogok aznap fotózni semmit nem fog hozzátenni ahhoz amit eddig megörökítettem. Köszönöm Panni, és remélem egyszer meghódítod a világot jelentő deszkák egyikét, megmutatva mit is tudsz. Somogyi Panni

Legújabb történések