Történések

Falcsik Mari versei GYEREKSZEM a dáliák a góré a gádor –abból a régi nyári vad világbólamit a szívem leginkább hiányol:csak a képeket kérném vissza

Falcsik MariKeresetlenül most ilyen korszak van ez már a harctérnincs nyegle smúzolás nincs antik arcélmost már kisírom semmi nem riaszt elhogy én szeretlek légy

Mi az ami kimondja Mi az ami kimondja hogy elég, egy apró szócska vagy egy szélfuvallat, vagy egy esőcsepp a kabáton.Mi az ami kimondja

Egyszer azt olvastam, hogy az emlékeink tesznek azzá akik vagyunk. Ez így mondjuk elég szimplán hangzik. De ha belevesszük hogy az emlékeink érzelmek, cselekedeteink,

Van amit nem lehet megszokni, még csak elfogadni sem, csak tűrni hogy van.Hiába változik, ugyanaz az arca .És vérzik a fájdalom ha ránézel.Van amit nem

A haragos ember aki minden alkalmat megragad, hogy haragudjon. Úgy tűnik, hogy már nem a természet része. Valami ami már nem ide való.Mióta az

versszilánk került a kezembeaz ujja köré csavart.Már nem fáj A bohóc ruhája új,Észre sem veszi márA holnap könnyei Ha már az utamba kerültél átváltozomFormás

József Attila THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE Mint gyermek, aki már pihenni vágyikés el is jutott a nyugalmas ágyigmég megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –(igy

Tóth Árpád ESTI SUGÁRKOSZORÚ  Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány,